Barátság az örökkévalóságig

V. Fejezet
A végzet napja

Hétvége. Az egyik legszebb szavam a sok közül . Amikor meghallom ezt a szót , egyszerűen mintha a fellegek között érezném magam.Aztán jön a rossz hír és a rózsaszín felhő oda is van.Ez a mai napom ugyan így történt. Ezt a dolgot nem kellett volna megtudnom. Elköltözünk.Egyszerűen csak megmeredtem az ajtóban és nem tudtam hova mozdulni . Egyetlen egy dologra tudtam gondolni , arra hogy hívjam Fedét.Szerencsémre ilyenkor nem vette fel a telefont. Hívtam az otthonit , anyukája beleszól :
- Halló tessék .
-Csókolom Floor vagyok Fede ??
-Fede még alszik , szóljak neki ??
Nem baszod .
- Igen gyorsan , nagyon fontos.
5 perc múlva Fede szól bele a telefonba.
-Hallod majom elköltözünk.
Kitalálom Fede ilyen nagyon hülye fejet vágott.
- Ne viccelődj már. Ezt most nem mondod komolyan .

- De sajnos komolyan .

Magam se akartam elhinni de télleg így van.
- Ne menj velük . Költözz hozzám .

- Mi bajod van ? Úgyse fogják megengedni.De egy próbát megér.

- Gyere ! Anyu úgy is megengedi . Gyere.

Eljött az este , a nagy csomaggal beállítok Fedéhez. Kiballag kómásan , meglátott az ajtóba olyan szinten vigyor ült az arcára hogy az valami lehetetlen . Eldobtam a csomagom és megöleltem . Egy igaz barát ilyen vagy nem ?

Nem is tudom mi lenne velem Fede nélkül . Hétfő. Kilépünk reggel az ajtón Jess jön velünk szembe.Az a féltékenység ami elborította az arcát az valami fenomenális volt . Olyan vörös volt azt hittem ott helybe szétpukkan. Röhögtem volna egy nagyot . Mi mást csináltam volna ? Nem is szólt semmit csak ment tovább.

Visszafordultam Fede felé és megcsókolt. o.O

-Wuu, ezt mire fel ? -Kérdezem szépen.
- Elkapott a pillanat heve.
De szegény olyan vörös volt , szerintem ő és én se tudtuk hova tenni a dolgokat. Igazából nem is csodálom , hiszen megcsókolt. A legjobb barátok nem tesznek ilyet , vagy még is ? Már nem is tudom mit higgyek . Összezavart. Tudom hogy csak egy árva csók volt . Egy árva csók , az első és egyetlen szerelmemtől.