2012. április 15., vasárnap

Barátság az örökkévalóságig

VII. Fejezet
Az isteni szikra


Említettem hogy várom azt az isteni szikrát . Hát végül kis idővel megkaptam.Fél év után megcsörren a mobilom egy olyan névvel kiírva hogy Fede. Először mikor megláttam el sem hittem hogy most komolyan ő hív vagy csak álmodom. Ezért kiszaladtam anyához és mondtam neki hogy csípjen meg.Megcsípett észhez tértem és rájöttem hogy tényleg hív.
-Szia.
-Floor , ne haragudj , bunkó voltam . Hiányzol . Megtudsz nekem bocsájtani ?
Köpni nyelni nem tudtam . Nem tudtam hogy pont Fede fog engem megkeresni .Nagyon jól esett , hisz ráébresztett arra hogy hiányzok neki !
-Persze hogy megbocsájtok. Sokáig tartott rájönni , nem gondolod ?
-De , tudom . Hiányoztál.
Úristen , kimondta . Te jó isten . Mennyit vártam én erre a mondatra.
-Költözz vissza . 3 nap múlva úgy is betöltöd a 18-at . Gyere vissza .
-Mi ? Megint mennyek vissza ? Legyen ugyan az a vége a dolognak mint fél éve ?
- De nem lesz ugyan az ígérem.Majd tűrtőztetem  magam. Esküszöm.
Gondolkozom hogy higgyek -e neki . De mégis csak a legjobb barátom , sosem hazudna . Meg amit mondd azt általában betartja.Szóval bízok benne , így hát visszaköltözök hozzá, addig amíg nem találok magamnak egy saját lakást.
-Floor , te szeretsz még engem ?
- Ez meg milyen kérdés , persze hogy szeretlek .
- Nem úgy , hanem szerelemmel .
-Tudod Fede , megismerkedtem valakivel .
-Mi ?

-Úgy ahogy mondom .  Még csak alakuló , de nem tudom mi sül ki belőle.
Eltelt egy röpke pillanat  és Fede ugyan azt csinálta mint fél évvel ezelőtt . Megcsókolt . De most azzal a különbséggel hogy nem bánt meg semmit .Totál összezavarodtam ismét .
-Floor én beléd szerettem.
Úristen ezt a  mondatot nem akartam hallani.De azt hiszem , én sem felejtettem ám el  az érzést. Rájöttem hogy csak próbáltam magamban tartani .Ha Fede így áll a dolgokhoz , akkor talán én is . Nem akarok csalódni , még egyszer nem ! Eszemre , vagy a szívemre hallgassak ? Magam se tudom , annyira bizonytalan vagyok hogy nagyon . Nem akarom elveszíteni mint legjobb barátot , de tudom hogy még érzek valamit iránta. Fura dolog ez a barátság az örökkévalóságig. Valami egyszer úgy is közbe jön . Már onnantól semmi nem lesz ugyan olyan . Semmi nem lesz olyan mint régen volt . Ettől félek . Habár az egyik része bekövetkezett , nem akarom hogy a másik  is eljöjjön . Nagyon nem . Túl fontos ember ahhoz , hogy elveszítsem . Nem akarom .

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése