2012. április 8., vasárnap

Barátság az örökkévalóságig

IV. Fejezet
Féltékenység

Csodálatos estét töltöttünk együtt Fedével. Persze mikor hazaértünk ráeszméltünk arra hogy holnap suli van . Így hát én haza ő haza és go az ágy mert személy szerint én fáradt vagyok.Letettem a fejem utána már csak arra keltem fel hogy reggel 7 van . Elkezdtem ordítani mint egy őrült :
-Jézus elfogok késni , nemár!
Épp hogy beértem a suliba , rádöbbentem hogy matekkal kezdtünk. Nagyon jó. Így hát tovább tudtam aludni , már meg is érte felkelni.Matek után szaladtam egyből Fedéhez , de a folyóson kiáltják a nevemet . Na mondom jó , ez már olyan bajlósan hangzik.
- Ájj csak meg .
Hirtelen nem tudtam hogy ki az , de mondogatom magamba hogy biztos Jess. Na lám megfordulok és ki van ott ? Jess.
- Te mit akarsz már megint nyomi ?
- Hagyd békén Fedét mert megbánod .
Elkezdek hangosan kacagni , és elindulok Jess felé .
-Én hagyjam békén ? Mert ha nem mit teszel ? ( szépen emelem a kezem)
- Ne tudd meg hogy mit fogok veled tenni .
- Egyszerűen szánalmas vagy csaj komolyan mondom.
Szerencsémre igazgató bácsika hátulról. Na jó , most már télleg elegem van . Direkt csináljátok ezt velem ?
- Floor gyere velem az igazgatóiba .
-De most miért ??
-Gyere velem.
Elindulok a diri után , kicsit paráztam hogy mit is csináltam . Hirtelen semmi rosszaságom nem jutott eszembe.Bementünk az igazgatóiba , csak ámultam hogy milyen jól néz ki . Szerintem nem sok mindenki gondolná hogy ilyen fajin kipárnázott szék van ott meg minden. De most nem is ez a lényeg , szóval visszatérve bementünk mondta hogy üljek le . Jó diák módjára leültem . Rá is tért egyből a lényegre.
- Floor , ez már a sokadik panasz rád csupán csak a hét folyamán .
Közben mikor beszélt hozzám tömte magába a jó ketchupos sültkrumplit. Hirtelen nem tudtam másra figyelni csak a kajára mert hát éhes voltam .
- Floor változtass magadon mert ha nem akkor felfüggesztünk .
- De most miért ??
- Változtass vagy függesztünk. Most mehetsz.
-Jó viszlát.
Kiléptem az igazgatóiból Fede ott várt rám az ajtó előtt. Még szerencse hogy ott volt mert kiléptem és egyből ráborultam, és elkezdtem sírni . Fede rögtön tudta hogy mi a baj . Ebből is látszik hogy ő a legjobb barátom , úgy ismer mint a tenyerét. Ennél jobb barátról nem is álmodhatnék mint ő . 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése